Megérkezett ide is az "ADOM".

Nem adom, illetve nem értem, hogyan kell ezt a szót használni.

Adnám.

???

Valaki segíthetne, megkérdezhetném a tesómat is, de így izgibb. Sokkal érdekesebb körüljárni, rágódni rajt - és bevonni benneteket is, akik szintén elakadtatok a tinédzserszlengekben.

Annyi minden ment már.

Beépült számtalan szó, "simán". Bekúsztak, mint DoniBroscoban a "felejtsd el"... vagányan dobálózom a kifejezéseivel.

Örömére, persze palástolja, szerinte gáz vagyok, tehát menő.

Ez is egy tini-tulajdonság, hogy amikor szeret is fúj vagyok - de ezt legalább ismerem a saját tinikoromból, amikor minden elgáncsolásnál tudtuk, hogy az a fiú "belénk van esve".

A mi kifejezéseink cikivé váltak.

Annyi jó kis szavunk volt pedig. Például a "tök jó"

Hát ezen a nagymamám annyit derült. És tudjátok, mit csinált? Részt vett a játékban. Ha elmentem hozzá és csacsogtam neki, ő csak mondta: tök jó, tök jó.

Szóval adnám végre,

ha tudnám, ezt hogy építsem be.

Hogyan ragozzam, mikor illik egy mondatba - már ha mondatokban beszélünk, vagy betűkből álló hümmögésekkel...

Adnám nagyon,

ha részt vehetnék mondjuk egy kurzuson, csak úgy, bármilyen nyelvvizsga-kötelezettség nélkül, simán beülnék egy iskolapadba, ahol elmondjátok, akik értitek, bár hogyan is érthetnétek, szóval tanítsanak ŐK bennünket?

Ezt sem lehet kizárni, hiszen kezdünk abba a korba érni, amikor hagyjuk magunkat kényeztetni: majd ő megoldja, gyere fiam, te ehhez jobban értesz, bízzuk rá a programozást a gyerekre.

Hát ki máshoz is fordulnánk, mint hozzá, akivel szeretnénk megérteni egymást? Kiállhatna tanítani is, ennyi erővel: bennünket