Ez itt: a Fleury-mesék. Azaz: Füles. Mert a Fleury ugyan szép név, szinte családtag nálunk, kedvenc sztárjátékosa a kapus gyereknek. Egyedül azzal nem számoltunk, miután adtunk címet álmaink meséjének: hogy aki érkezik hozzánk, az nem valami losangelesi frankó gyerek, hanem egy vidéki, földet túró, örökké sáros, ám annál kedvesebb fenegyerek örökké kifordult, finomillatú fülekkel.
Mintha egy csuklósbuszt hoztunk volna haza. Adhatnánk neki ezt a nevet, ha nem volna olyan hosszú, mint a kutya maga.