Füzet? Kell!

 

- Füzet?

- Kell, igen hozd.

- De nekem nincs füzetem. Oké, veszek egyet, nem gond.

- Füzet? Otthon?

- Á, nem, gondoltam, rendelek egy nagyon szépet, csak erre, amit veled beszélek.

- Oké. Türelmes vagyok, rajzolgatok – mert nekem van füzetem rád: az életedre – aztán majd, ha megérkezik, amit rendeltél, hozd.

- Felírtál valamit abból, amit beszéltünk?

- Nem, itt van. Mutatsz a halántékodra.

- Oké, ahogy érzed…

- Kéred, átküldjem, amiről beszéltünk? Én írtam…

- Hmmm, hallom a vonal túlsó feléről: igazából tökmindegy.

- Oké, akkor nem küldöm, nehogy erőszaknak vedd…

Nem írjátok.

Jómagam nem hiszek ennyire a memóriámban, mint ti. Megpróbálom elhinni, hogy megjegyzitek. Hogy ami fontos számotokra, azt hazaviszitek magatokkal és nincs szükség sem jegyzetre, sem rendszerre, sem arra, hogy „várj, ezt felírom, ez annyira jó”.

Ha nem, hát nem.

Oké, hogy nem, nekem ezt el kell(ene) fogadnom - a ti dolgotok.

Ti döntitek el, milyen módon viszonyultok terveitekhez, mennyire vagytok benn vállalkozásotok szülőségében.

Hiszen a kisbabánk „adatait” is írtuk, mikor, mennyit evett, most hány gramm, hány centi. Mindannyiunk lakásában ajtófélfára vannak vésve a gyerekeink „adatai”. Pedig… nem is ez volt fontos.

Miért nem fontos a jegyzetelés a vállalkozásod számára?

Őt is te „szülöd” éppen, ő is a te gyermeked.

Amíg nem írjátok fel a gondolataitokat, nem jegyzeteltek, nincsenek adatok láthatóan előttetek, majd ezeket nézegetve nem érlelitek, nem vagytok igazán a vállalkozásotok gazdái.

Egy jó gazda mér, számol, megtartja, amelyiket meg kell, lelövi, amelyik nem hoz a konyhára.

Egy vállalkozó manapság a technikának köszönhetően mindent nyilvántarthat és lekérhet gombnyomásra.

Miért nem írjátok a legszebb, legtöbbet érő gondolataitokat?

Füzet? Muszáj.

Felírjuk mások gondolatát, azokat, amik megérintettek, amelyek utadon segítenek, amik hozzájárulnak a víziód megvalósításához.

Felírhatod a saját gondolataidat, amiket eddig engedtél átsuhanni, anélkül, hogy azok cselekedeteidben magot vethessenek el.

Miért javaslom, hogy írd le?

Amiért annyian: mert az írás teremtés és a gondolatodnak, amit leírsz, üzenete, küldetése van.

Neked, a te számodra.

Nem magamnak kellene írnom és neked sem azért, mert én mondtam.

Ha leírod, magadat építed.

Minden olyan pillanat, amelyben nem tudlak alak új szokásra rávenni benneteket, minden átbeszélt órát, amelyből nem profitáltok, szerintem:

nem érte meg.

Végül keresitek, hogy miről is volt szó – persze nálam megvan – és amikor megmutatom, SEM másoljátok le, viszitek haza.

Pedig rólatok szól.

A ti életminőségetek, munkátok, projektjeitek, a ti gondolataitok, a ti meditációk során nyert jövőképeitek. És nem kell.

Valamiért: nincsen szükségetek rá.

Ha leírom, az így is van. Veszélyes műfaj, mert nem szeretnék negatív érzést tényként papírra vetni. Ami már papírra kerül, annak nyoma van, annak energiája van – mégis bízom benne, hogy ezek mind az élet megpróbáltatásai és nem kell mégsem csalódásként e pillanatokat elkönyvelnem.

Ha van naplód, van egy füzeted, amiben csak te vagy.

Ha papírra veted a gondolataidat, azok elkezdenek élni és mivel teremtő szándékkal jegyzed fel, az üzenet egyszer csak: életre kel.

Miért írjál még?

Összehasonlításképp.

Hogy lásd, honnan hova jutsz, mi a kiindulópontod, mit céloztál meg. Hogy lásd, A-ból B-be hogyan jussál el.

Mérce, mérték, érzékelhető különbségek.

Hogy leírd azon gondolataidat, amelyek rád törnek, például ébredés, vagy elalvás alatt. Igen, mi, akik írunk, félig nyitott szemmel már írunk és a lefekvés után még visszakelünk, bár bambán, de tollat kell fognunk, ha azt akarjuk, hogy maradandó legyen, amit

üzen a már alfába került agyunk.

A betűk? Áldott gyümölcsök.

Áldott folyamok a sorok, a mondatok.

Hiszen eljuttatnak egy gondolatot. Hozzád, hozzám, mindannyiunkhoz.

Az írott szóból lehet építkezni.

A betűk nevelnek, az olvasás… hajaj, kezdjem az elején? Hogy miért legyünk műveltek?

Nem kell – egyelőre nem kell szépirodalmat olvasnod, én nagyon boldog vagyok már attól, ha azt, ami rólad szól, ami érted van, ami „eszedbe jutott”, beugrott, vagy hosszas gondolkodás után megszületett: leírod.

A leírt szó teremtő ereje miatt, a céljaid átláthatósága miatt, az inspirált állapotok súgta ötletek, megoldások, folyamatok, koncepciók miatt.

Hiszen erre építkezhetsz.

Hogy kell-e füzet? Naná!

Felírod, összegzed, gondolataiddal megteremted aztán önmagadat. Igen, írjuk csak fel, az lesz a legjobb, ha magad előtt látod, van egy kontrollod, saját gondolatod papírra vetve, amolyan fixen, mintha kőbe vésve látnád. Lásd csak, amire valaha is gondoltál.

Hátha éppen az épít tovább!

Ha megérintettelek - ismét - , ha szükségét érzed annak, hogy együtt elinduljunk... hozzál füzetet :-) vicceltem... előbb keress meg, aztán megbeszélünk mindent.

Füzet? Kell! :-)

Szeretettel ajánlom üzleti mentori segítségemet, ha máris úgy érzed, erre neked nagy szükséged lehet. Ki tudja, milyen bombajó vállalkozást indítunk be? Hiszen ha te készen állsz, csak a kreativitás szabhat határt, melyik ötletedet, álmodat valósítjuk meg. :-)

Ha eddig nem volt információd rólam és a velem való együttműködés lehetőségéről, bemutatkozom.

Pataki Brigitta vagyok, vállalkozónők üzleti mentora. Együttműködésünk során a vállalkozásod új energiákkal találkozik, lendületet veszel, megteremted legújabb önmagad és az anyagi bőséggel megáldó álomvállalkozásodat.

Ha szeretnéd látni máris munkánk gyümölcsét, hívj, vagy írj e-mailt, messengert! 

A kapcsolatot itt tudod felvenni velem egy űrlap kitöltésével.

Ha felvillanyoztalak, nézd át palettámat, mennyi szépséggel kényeztetheted vállalkozásodat. 

Jó böngészést, inspirálódást kívánok,

Bridget - Pataki Brigitta, vállalkozónők mentora

Szeretettel meghívlak az Inspirációk - Blog-bejegyzések vállalkozók számára facebook-csoport ba, ahol korábbi írásaimat találod időről, arról, hogyan építkezz, hogyan hangolódj a napok és a világ ritmusára, vállalkozóként, vagy induló vállalkozóként.

További cikkek a témában itt, a weboldalon: